Egyik este...Egy versenyen voltunk...Amikor épp beülni készültem a kocsimba, hogy rajthoz álljak egy sárga Chevrolet Camaro állt célhoz, benne egy fekete hajú sráccal...David vissza rántott.
-Ma ne menny.-Mondta majd nagyot nyelt és a Camaro-ra tapasztotta a tekintetét.
-Ugyan már!-Téptem ki a karomat a szorításából, majd rajthoz gördültem.
-Jaj...Már megint mész cicám?-Jött oda Cody beszedni az indulási díjat.
-Hát...Miért?Talán féltesz?-Mosolyodtam el.
-Na jó...Az öt lepedődet azért kérem...Nincs kivétel formás popókra.-Vigyorgott.
-Nesze...Itt a pénzed.-Ráztam meg a fejemet, a kezébe nyomva a pénzt.
A srác elment...
Rajtam kívül Sara indult ma...Másnak nem volt kedve.
És akkor, a mellettem lévő Camaro sofőrje elkezdte járatni a kocsiját...Szépen duruzsolt.
-Hé...Ha én előbb érek be...-Hajolt ki az ablakon a srác.-Enyém a kocsid, plusz egy éjszaka.-Kacsintott rám.
-Na...Azt majd meglátjuk.-Horkantottam.
-Egyébként...Csini vagy ma szivi.-Vigyorgott majd vissza hajolt.
Pedig...Ma nem is csíptem ki magam annyira.Farmer, póló, Converse...
Aztán indultunk...Egész jól mentem...Sara viszont hátra szorult.De mégis idegesített, hogy a sárga Camaro a sarkamban van és egyszer...Mikor már a nitro-t nyomtuk be...A srác nekem jött én meg kicsúsztam és az út szélén voltam máris...Egy fának csapódva oldallal.A kocsi totálkáros, de én viszont megvoltam még...Egészben...
Aztán egy kocsi megállt...Sara...-Gondoltam.
-Nina!Nina!-Rohant oda hozzám a barátnőm.
-Jól vagyok, jól vagyok!-Mondtam.-Csak a kocsim...-Könnybe lábadt a szemem.Ez a kocsi volt a mindenem.Amit az anyám hagyott rám...Őt vettem az örökségemből.Most meg...Totálkáros lett.
Lassan kivánszorogtam a kocsiból.
-Minden oké?-Rohant mellém Sara.
-Igen, csak...-Pillantottam a kocsimra.-Vége...-Suttogtam.
-Ne törődj vele...Az a fő, hogy Te rendben vagy!-Karolt át majd az ő kocsjához mentünk, beültünk és elindultunk vissza felé, a srácokhoz.
-Sara, Nina!Mi történt?-Nyitotta ki az ajtót Dave.
-A kocsim...-Suttogtam.-Vége...-Nyeltem nagyot.
-De mi volt?!Mi történt?!-Kérdezte majd miután kiszálltunk megölelt.
-Az a Camaro-s ipse...-Morogta Sara.-Leszorította az útról...Vagyis...Egy fának lökte.Csak úgy.-Mondta.-A kocsijának...Annyi.
-Haza akarok menni.-Mondtam.
-Menny...Ülj be a kocsimba.-Mondta Dave.
-Mi a srácokkal vissza megyünk a kocsijához...Mentjük ami menthető.-Mondta Sara, majd én nem hallottam többet, csak beültem egy szó nélkül a Skilyne-ba.
A többi versenyző beért...De a sárga Camaro eltűnt...Mintha csak...Miattam indult volna a versenyen...Hogy lelökjön...
Aztán David is beült a kocsiba egy gyors búcsúzás után és mi elmentünk...
-Mondd el mi történt.-Fogta meg a kezemet Dave.
-Én...Nem is tudom...Csak mentünk és az a Camaro-s gyerek oldalról belém jött...Én meg kisodródtam és...Neki a fának...-Ráztam a fejemet.-A kocsimnak...Lőttek, az a barom meg eltűnt...
-A kocsid a legkevesebb most...Az a lényeg, hogy Te jól vagy.-Mondta.-Bár...Tudom, hogy mennyit jelentett neked az az autó.
-Igen...Az a kocsi volt az életem...Egy emlék...Anyuról...-Sóhajtottam.
-Na...Akkor a következő tőlem lesz.-Próbált mosolyt csalni az arcomra.-Már úgy is akartam neked csinálni...Valami szépet...Már el is kezdtem, de ez mindegy...Ez titok...
-Kösz...-Mosolyogtam vissza.-Ez...Igazán rendes tőled...Tőletek...
-Érted bármit!-Mondta, majd lőre fordult és nagyobb sebességre kapcsolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése