2010. augusztus 10., kedd

4.Fejezet: A banda jövője

-Hey...-Vigyorgott ránk Vito.-Jó hogy itt vgytok!-Mondta majd Dave-vel kezeltek, engem meg megölelt.-Sara már kérdezte, hogy mikor jössz.Unta magát a srácok között.-Mondta.
-Na akkor megyek...Megkeresem.-Mosolyogtam majd kimentem a hátsó udvarra.
-Ááh na végre csajszi!-Sóhajtott fel sara, mikor meglátott.-Már untam magam a srácok között.-Húzta el a száját.
-Bocsi...-Mondtam majd oda mentünk a kerti asztalnál ülő, beszélgető, piálgató srácokhoz.
-Hello.-Ültem le közéjük.
-Áhhá itt a hercegnő.-Vigyorgott rám Stevie.
-Helloka.-Biccentett mosolyogva Sam.
Aztán tekintetem az érkezőkre, azaz Dave-re és Vito-ra tévedt...David arca komoly és gondterhelt volt.De miért?!...
DAVE SZEMSZÖGE:
-Jó hogy végre itt vagy...Dumálnunk kéne.-Sóhajtott Vito.
-Na mondd.-Mosolyogtam rá.
-Renno és a bandája vissza tértek...És elég komoly célt tűzött ki a srác.-Mondta komoran.
-Mi van?!-Döbbentem meg.
Ez nem lehet!!!Renno a legnagyobb ellenségünk...Az In Deathly Peace...Ha ők visszatérnek...Itt nem csak autó versenyzésről van szó...Ez élet-halál játék.
-És...Milyen célt tűztek ki?-Nyeltem nagyot.Vártam a legrosszabbra.
-A te halálodat akarják...Főleg...Renno...Ismert drogbáró a nyugati parton...Nekik már nem elég Mexikó...És amint mondtam...Téged akarnak.És...Tudják, hogy mi...vagyis ki a gyenge pontod.-Nézett ki az üveges terasz ajtón, s tekintete Nina-n állapodott meg aki jókedvűen beszélgetett.-Ezek nem állnak meg amíg el nem érik a célukat Dave...-Sóhajtott.
-Majd...Megoldjuk mint...Mindig.-Mondtam.De épp az ellenkezőjét gondoltam...Nem tudom mit tennék ha valami baja esne Nina-nak...Nem élném túl...-Mennyünk ki hozzájuk...Hé és...Egy szót se senkinek!Oké?!
-Persze.-Állt fel majd kimentünk a többiekhez...
NINA SZEMSZÖGE:
-Baj van, Dave?-Csúsztam arrébb, hogy Ő is le tudjon ülni.
-Ja nem...Dehogy.-Mondta mosolyogva.-Csak Vito mondta, hogy a zsaruk befűtöttek valami új, szuper gyors verdákkal...Na majd meglátjuk.
-Na majd meg.-Vigyorodtam el.
-Na oké...Ki kajás?-Nézett körbe Vito.
-Én!-Vágta rá Sam.
-Na...Te mikor is nem vagy éhes?-Kuncogtam.
-Én is az vagyok.-Mondta Stevie.
-És én is.-Csatlakozott Sara.
-Egy kicsit én is flamós vagyok.-Mondta Dave.
-Akkor már én is.-Sóhajtottam.
Vito elment és a téglázott grill sütő mellőli pultról hozta a kisült húst és a steak burgonyát, no meg a salátákat...
-Egy isten vagy.-Vigyorogtam rá majd mindenből szedtem egy kicsit.
Mindenki kajálni kezdett közben meg jókat röhögtünk egymás hülyeségein.
Mégis...Dave annyira nem volt ott...Mármint ott volt...De csak testileg...Az agya valahol máshol járt.Csak tudnám mi a baja...
Aztán az este gyorsan telt.ttunk, ettünk, beszélgettünk, táncoltunk, röhögtünk...Minden tök jó volt.
De engem mégis aggasztott Dave...Nem tudtam miért de egyfajta félelemérzet kúszott rám és egyre jobban és jobban bekebelezett.Féltem...Mert tudtam, hogy valamit nem mond el...De mit?!És...Tulajdonképpen miért nem mondaná el nekem?!A barátnője vagyok...Igazán megbízhatna bennem!
Aztán lassan oszlani kezdtünk úgy három körül...
Mindenkire a fásultság telepedett.
-Hát...Vito Papa kösz az estét.-Mosolygott Vito-ra Sara.Mindig is tudtam, hogy van valami közöttük...Annyira úgy nézett ki.Együtt lógtak és volt már egy-két alkalom amikor Sara itt aludt a srácnál...Minden esetre nagyon édesek lennének együtt. :)
És végre...Az este végére David is oldódott valamennyit.
-Ugyan...Nincs mit.-Mosolygott kedvesen vissza.-Szívesen máskor is.
-Ho-hó...Vigyázz mert a végén még szavadon fogunk!-Vágtam oldalba mosolyogva.
-Állok elébe!-Vágta rá.
-Na majd...-Vigyorgott Sam.
-Na jó...Én húzok.Aludni is kéne valamennyit mert a mutter kiveri a balhét.-Vigyorgott Stevie.
Ő volt a csapatban az egyedüli aki még a szüleivel lakott.De nem cikizte senki sem érte.
-Jó éjt.-Intettem neki.
-Mi is megyünk.-Karolt át Dave.
-Ok.-Bólintottam.
Majd elbúcsúztunk a többiektől, beültünk a kocsikba és haza mentünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése